könnyező ablak - 

üvegen páracsíkok 

kint már hideg van 

Hóval szórt utak -  

visszanézve láthatjuk 

lépteink nyomát 

Tóparti platán
levélhajót tett vízre
mindjárt elindul. 

tüzes alkonyat 

lombvesztett fákra kacsint 

holnap majd szél lesz. 

Levél testvérek 

összebújtak simulón 

őszi didergés

Felhők közt repül 

vagy vízen fodrozódik  

a túlpart zaja 

Fényben fürdőző, 

ősszel nyíló kis virág 

nem fél a téltől 

színes füstölők 

füstje s hamuja szürke 

elhamvadtak mind 

Levedlette már 

tüzes színeit az ősz 

füstszín november

Alkonypillantás 

csillogó fénygömböket 

hunyorog a Nap 

Égkék háttérben 

levelek árnyjátéka - 

szellőről mesél 

Fűrészfogakat 

gyöngyökké engeszteled, 

hajnali homály

Párás reggelen 

őszirózsák ébrednek 

lila párnákon 

Labda-bolygókat 

naprendszerbe állító 

csalóka forgás

Japánba repít 

és kavicshalmot seprek 

ujjas juharfa 

Aranyló folyó - 

csónakokkal úsznak el 

az ősz színei. 

Elmúlt hullámzás 

lenyomatán pihen meg 

egy víztükör-kép. 

Hétköznapjaim 

feszes ritmusa végül 

összemosódik. 

Lámpafénnyel szőtt 

estélyi ruhát visel 

éjjel a város.

Érintés előtt 

fékeznek minden kezet 

a tűlevelek. 

őszi szelektől 

kendőm lágy szövete véd 

elrejtőzhetek 

Emlékszemcsék, mint 

ablakra száradt cseppek 

tompítják a fényt 

Színes levelek 

rezgő táncukkal várnak 

elernyedésre

Két ablak között 

párába kapaszkodó 

törpe-dzsungel él. 

Víz fölé érve 

tükörbe néz az ég is - 

a nap elvakít 

Növénycsontvázak 

hajladoznak a réten 

szeles délután

Kristály-lelkemre 

szavak becsapódása 

mintákat rajzol.

Szélre várnak csak 

s búcsútáncba kezdenek 

kertem díszei.

Vízben levegő 

szétgurult igazgyöngy-ék 

nézd, nem süllyed el.

 

Imbolygó száron 

mocsárból tör ég felé 

a lótusz bölcső.

Elmúlt már a nap 

fejemben gomolyognak 

érzések, szavak.

I. 

Eltűnik a fény, 

válik emlék szövetből 

álom takaró. 

II. 

Érkezik a fény 

s lesz álomfonálból 

valóság ruha. 

Törékeny szálra 

gyöngyöket fűz a pára. 

Cseppből élet lesz.

Óriáskerék -

 szivárvány ívét festi 

a felhős égre

Őszi párában 

alszik már a Balaton 

Mozdulatlan csend

Mély-sötét éjt
Nappallá varázsolva
Érkezik a fény

Vidám vizekben 

Virgonc halakat láttam 

Enni akartak.

Kékes hegyszirmok 

Közepén szabad voltam 
Szinte repültem

Imbolygó kelyhek 

a széllel kelnek táncra 

hervadás előtt.

Elszárad a nyár 

Felhőkben felvillanó 

Súlyokat hordoz

Spirálban haladj 

csiga-létünk házában 

fény vagy sötét vár.

Nyári éjszakák 

kiülős zsibongása 

egy pohár borban

Csobogó patak 

zöld partján születő csend 

japán kert neked.

(Annának)

Perzselő szó, mint 

Nap az ózonlyukon át 

...hámlik a lelkem...

Tangó mozdulat 

kalandor-énem tánca 

kint csak halk sóhaj

Pest és Buda közt 

erejét fitogtatva  

nyújtózik a víz.

Fényből épített 

naphíd úszik a tavon 

"Ó, a Balaton!"

Felhős ég alatt 

telítődnek a színek -  

elmossa a Nap.

Pipacsok szirmát 

gyűröttre gyötri szél, s nap - 

Múlik a tavasz.