kusza ágerdő, 

figyelem, hogy varázsol 

fényből lombsátrat 

néha hívogat 

egy fal, arc, vagy pillanat 

mögé rejtett kert 

alagút végén 

elvakító fényfolyam 

sötéthez szoktam 

földben megbújó 

álmaink ébredése 

kitárulkozás 

Tükröződj gömbön 

szivárvány-ezüst világ 

kipukkan hamar

virág-horizont 

szirom-leszállópálya 

szabad repülés 

leszegett fejjel 

üzen a télnek tavaszt 

bátor hóvirág 

kitárják magukat 

az ablakok és falak 

csendben napoznak 

Űrhajónk földgömb 

felette a világűr 

pöttyös kupola 

vonatablakban 

suhanó napok között 

együtt utazunk 

Anatómia 

a szirmok, bibék, porzók 

csak együtt virág 

gubbasztó madár 

kalitkában figyeli: 

rácsot bont a fény 

forróság után 

hómintákat rajzolok 

főzőlapomon 

Táncolni vágyó 

sziluett virágcsokor 

sóvárog, hallgat 

már volt vízkereszt 

karácsonyfám díszeit 

újra elteszem 

árnyék nélküli, 

fehérlő köd előttem 

merre induljak?